~ Ahogy a dolgok most állnak, úgy fest, író leszek. Nem biztos, hogy jó leszek, vagy egyáltalán el tudom tartani magam, de amíg a végzet fekete ujja lefelé nyom a porba és közben azt mondja, te egy semmi vagy, addig író leszek. ~
21 vagy 22. - Éjsötét árnyak - Katával, Evivel és Kukuval
22. - matek szóbeli
26. - tánc: első főpróba
30. - kompetencia mérés
Június:
1. - nyár végéig - gitár
6. - tánc: második főróba
8. - bankett
10. - táncévzáró
11. - diáknap, fellépés
12-13 - osztálykirándulás??
16. - ballagás
Továbbá megnézni: A holló, Üvöltő szelek, Hófehér és a vadász, A fekete ruhás nő
cset :]
Káromkodás? Ha akarod... Csak itt kérj cserét, hallgatok a nevemre, de nem csapok balhét abból sem, hogy ,,kedves cserém". Ne hirdess, ha mégis, úgysem nézek be és nem nagyon szoktam szavazni (még cserékre sem!). Ha meg akarsz hívni, itt közölheted. Köszi! :)
Még hátra van egy matektétel, de egészen pontosan 15 perc és hív Kata. Szóval későbbre halasztottam. Ma már így is megtanultam kettőt. Ma beszéltem Senki-vel a buszmegállóban, mert Evi megsértődött saját hülyeségén, és kijelentette, hogy ha vele megyek, ha nem, ő akkor is megy és kész. Aztán lelépett. Mondom jól van, igazából nem nagyon érdekel, mit csinálsz, Kuku úgyse megy veled, mert más dolga van, szóval... Amúgy meg Kuku is teljesen ki van már tőle készülve, Kata meg velem hetente többször beszél két órákat, meg Kukuval is, Evit meg nem hívja fel. Néha igazi gyökér módjára tud viselkedni, nem tudom mi jár a fejébe. Egyszer nagyon szívesen elküldeném egy pszichiáterhez, hogy nem érdekel mibe fog ez kerülni, és mennyi időbe, csináljon vele valamit, mert kezd fullon elegünk lenni belőle. De most nem akarom részletezni. Nem akarok egy osztályba járni vele középiskolában, az már nagyon sok lenne. Részben ezért is jelentkeztem másik suliba, mert el akarom kerülni ezt a dolgot. De valószínüleg nem fog összejönni. Akkor agyvérzést kapok, vagy ilyesmi, mert nem fogom bírni. Nem akarok, és most nem fogom leírni a részleteket, mert szerintem úgyse érdekel senkit, én meg csak felcseszem az agyam vele. Szóval Senkivel jöttem haza, igazából Anya hazahozott minket, de akkor már ő stoppolni akart. Kérdezte, hogyha őt felveszik megyek-e vele, mondtam, hogy NEM DEHOGY! HÜLYE VAGY?! :D Kibeszéltük néhány gyereket, az igazgatót, néhány tanárt, ő énekelt egy kis Ushert (cenzúrát neki!). Jól szórakoztam. És örülök, neki, hogy csak ennyi történt. Nagyon. Végülis... 4 évig tartott, hogy kiszeressek belőle. Örülök, hogy sikerült.
A minap elkezdtem nézni egy sorozatot, névszerint Az ifjú farkasembert. Csak mostanra sikerült megtalálnom azt a helyet a neten, ahol fent van nézhető fordmátumban. Gyakorlatilag két nap alatt kivégeztem az első évadot. Már eleve egy hatalmas pozitívum volt, hogy Tyler Posey a főszereplő, mert imádom. Borzasztóan izgalmas, és egyes részeknél még nevetni is lehet rajta, annak ellenére, hogy tele van olyan pillanatokkal, amikor kettétépik az embereket, vagy egyéb testrészeiket tépik le vagy valami ilyesmi. De alapjáraton bírom a vért, szóval ennél sokkal többet is el tudnék viselni. A szálak szépen lassak összefűződnek, világossá válnak. Derek (ott, a fenti képen) lassan rájön, miért halt meg a húga, melyik oldalra kell állnia, és a főszereplő (Tyler Posey, vagyis Scott) kínlódásainak is tanúja lehetünk, ahogy a szeretett lányt, szépen lassan elveszti, és megpróbálja megszokni, hogy mostantól nem csak a családjára és a szerelmére, hanem önmagára is veszélye lehet, ha nem tanul meg együtt élni új énjével, a vérfarkassal.Persze itt is fenyeget a gonosz, amikor visszatér a falkavezér és a zöldfölű tini-farkast Scottot, és a tapasztalt, bosszúra éhes Dereket megpróbálja egy falkává kovácsolni. De Scott képtelen más oldalon állni, már csak azért sem, mert akkor mi lesz az ő szeretett Allisonjával?... Izgalmas, hátborzongató, szerelmes és véres, és még csak most jön a második évad! Két napig köpni-nyelni nem tudtam, amíg ezt néztem. Másodpercenként leírtam Katának Frászbookon, mi történt, mert egyszerűen nem tudtam magamba tartani. Kedvenc szereplőim (nem túl meglepő) Derek és Scott lettek, szerintem nagyon jó párost alkottak (amikor egymás háta mögött nem gyanúsítgatták a másikat, és amikor Derek nem próbálta megölni Scottot, meg a legjobb haverját Stilest). Ja, mellesleg őt is imádtam. A Stiles és Derek közötti eltérésen alapult a legtöbb viccesebb pillanat, például, amikor Dereknek (aki körözött személy volt akkor, és bujkálni kényszerült) el kellett játszania Stiles egyik haverja előtt, hogy Stiles az unokabátyja, az ő neve pedig, Miguel és nem beszél angolul. xDDD
Stiles: Ha azt hiszed, hogy teliholdkor nem kötöznélek ki, és nem dobálnék neked egereket, akkor nagyon tévedsz! Megtenném! Volt egy boám... meg tudnám tenni!
Danny: Mit mondtál... ki ő?
Stiles: Jaa, hogy ő! Ő csak az uncsitesóm... öhm... Miguel. Igen, Miguel. Nálunk van a hétvégén.
Danny: Az ott vér a pólóján?
Stiles: Jaa, ja! Igen! Borzasztó orrvérzős a gyerek. Hé, Miguel nem megmondtam, hogy felveheted az egyik pólómat?
*Derek feláll elkezdi próbálgatni a pólókat, ahogy a feni képen látszik, majd kicsit később, a kocsiban ülve, lekever egy hatalmasat Stiles-nak*
Ezt jól tudod miért kaptad!!:DD
Voltak részek, amikor könnyesre röhögtem magam, amikor felpezsgett az adrenalin szintem, vagy amikor leesett az állam a meglepetéstől és egyre olyan gondolataim támadtak, hogy: Na neee... ez nem lehet! Fantasztikus, lebilincselő, és lenyűgöző. Mintdenkinek csak ajánlani tudom, mert egyértelműen 10/10-es. :) Most pedig meg fog ölni a kíváncsiság, mi lesz velük a 2. évadban :D Nyárig várnom kell?!
Ezt a díjat kaptam Hikoritól és Engeltől! Köszönöm szépen^^ Szóval, ha most szabály szerűen akarnék játszani, akkor továbbküldeném 15 embernek. Nem is ismerek 15 embert. Szóval lehet, hogy ez így nem korrekt, de nem küldeném tovább senkinek. :$ Viszont, akik abszolút megérdemlik, és rendszeres olvasójuk, látogatójuk vagyok, azok ki vannak téve a bal oldalt. Senki se tévessze őket össze a cserékkel, külön ki is írtam, hogy még véletlenül se legyen keveredés. Szóval nekik aztán jár a díj! :)
De azért ezt leírom: 7. dolog rólam
1. Minden héten elolvasok egy könyvet
2. erőszakos vagyok, és már megszoktam, hogy mindent elérek, amit csak akarok, erős, ám önbizalomhiányos személyiségnek tartom magam
3. nem szeretem a kutyákat és félek is tőlük
4. ellenséges vagyok, hűvös, nagyon csendes, rideg és barátságtalan, szóval nem barátkozom össze akárkivel
5. minden baromságban benne vagyok, persze a józan ész határain belül (példának okáért, kétnapos kirándulásra megyek, csak azért, hogy Katával felvehessek egy Félvér tábor feliratú pólót)
6. imádom a zenét kedvenceim a H.C.R., az 1D és a S.W.S.
Túl az írásbeli matekon, juhéé :D Az osztály legzsenibb sráca kijelentette, hogy neki hármas lesz. A legelitebb, legnehezebb suliba vették fel, matek-fizika szakra... Ha neki hátmas lesz, nekem hanyas? :DD Átcsúszunk mínuszokba, vagy mi? :D Viccelek, amúgy, remélem nem lesz (olyan) rossz, bár nem számítok semmi fényesre, tekintve, hogy egy hétig hiányoztam vizsga előtt. De ezt kecsesen oda is írtam a jobb felső sarokba, szép olvasható betűkkel, hogy még véletlenül se kerülje el a tanár figyelmét. Ezek után már lesz, ami lesz, mindent megtettem, amit tudtam. :)
Tegnap este beszéltem Evivel telefonon. Többek között kitárgyaltuk a Megasztárt (ő Bozontnak szurkolt, és Benji-nek... hát ennyit rólunk) és mondta, hogy jövőhéten duettezni fognak. Én már eleve nem is vagyok kíváncsi a Gigi meg az Andi ,,fantasztikus" hangjára, amit leginkább egy betonkeverő és egy Selena Gomez szám közé tudnák belőnin(inkább a betonkeverő). Szóval eldöntöttem, hogy nem leszek kíváncsi ezentúl a megára. Aztán panaszkodtam neki a Csillag születikről is (tudniillik minden tehetségkutatót meg szoktam nézi) és itt jött a félórás panaszáradat arra a hülye János Vitéz imitátorra, aki kiejtette a zenekaromat ( az Immigrants-t!). Elmorzsoltam néhány könnycseppet, mert eszméletlen jók voltak, és látni lehetett, hogy a zsűri sem ért egyet a döntéssel. Borzalmasan sajnáltam őket, mert nagyon jók voltak. Viszont a Csillagot folytatom, ha másért nem akkor a táncosokért, mert ők bűnjók. De Evi a szombatokon kihúzta magát a tévénézés alól, így fogalma sem volt, miről beszélek. Ezt majd Kukuval kell kitárgyalnom csütörtökön. Evi továbbá mondott néhány dolgot. Ahogy hallottam Kukuval nagyon bepörögtek, így születtek olyan fogalmak, hogy Kiigazodott vagyok, avagy a tűzfekete BMW visszatért. Gratulálok gyerekek, ez nagyon szép teljesítmény :D ^^ Evi azt is mesélte, hogy végülis megyünk kétnapos kirándulásra. De ő meg Kuku nem jönnek. kata az utolsó reményem (akivel Félvér Táboros pólókat akartunk csinálni kétnaposra) de Evi most elbizonytalanított. A semmi közepén leszünk, az erdőben, a vadállatok és csúszómászók között. Távol a civilizációtól, 20 másik vademberrel együtt, egy kisházban. Ohne folyóvíz, ohne áram, ohne térerő és minden más, amihez, mi városiak hozzá vagyunk szokva. Nagyon durva, most, hogy ezeket elmondta, nem tudom, hogy lesz-e kedvem egész nap túrázni az erdőben és az isten háta mögött táborozni az erdőben. Bár nagyon király lenne - csak ne az osztályommal kéne menni. Ez elrontja az egészet. Egy ilyen osztállyal legszívesebben nem mennék sehová, Kukuval a múltkor arrébb álltunk, nehogy úgy tűnjön, velük vagyunk. Én égek miattuk. Az egészben az a baj, hogy egyesek azt gondolják, hogy különbek a többinél, és akkora pofájuk van, hogy kitölti az egész osztálytermet. Nagyon bosszantóak.De most nem kezdenm el leírni (megint), hogy akkor romlottak el a dolgok, amikor Senki elment, meg ilyenek... Most nincs kedvem hozzá. A tavalyi kétnapos se volt egy Hűha! A legjobb Kata meg Kuku volt benne, meg, hogy szétröhögtük az agyunkat hárman, de a lehető legkevesebb időt próbáltuk az oszállyal tölteni. Azok, egy szobára tőlünk azon munkálkodtak (itt megjegyezném, hogy akkor 12-13 éves volt mindenki), hogy dugi piát keverjenek a narancslébe,hogy úgy cigizzenek, hogy ne vegye észre az osztályfőnök, nem mellesleg úgy lökték magukba az energiaitalt, mint más ember az ásványvizet. Sok szánalmas, infantilis idióta. Nem rudom, hogy jutottunk idáig.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A minap elkezdtem nézni egy sorozatot, névszerint Az ifjú farkasembert. Csak mostanra sikerült megtalálnom azt a helyet a neten, ahol fent van nézhető fordmátumban. Gyakorlatilag két nap alatt kivégeztem az első évadot. Már eleve egy hatalmas pozitívum volt, hogy Tyler Posey a főszereplő, mert imádom. Borzasztóan izgalmas, és egyes részeknél még nevetni is lehet rajta, annak ellenére, hogy tele van olyan pillanatokkal, amikor kettétépik az embereket, vagy egyéb testrészeiket tépik le vagy valami ilyesmi. De alapjáraton bírom a vért, szóval ennél sokkal többet is el tudnék viselni. A szálak szépen lassak összefűződnek, világossá válnak. Derek (ott, a fenti képen) lassan rájön, miért halt meg a húga, melyik oldalra kell állnia, és a főszereplő (Tyler Posey, vagyis Scott) kínlódásainak is tanúja lehetünk, ahogy a szeretett lányt, szépen lassan elveszti, és megpróbálja megszokni, hogy mostantól nem csak a családjára és a szerelmére, hanem önmagára is veszélye lehet, ha nem tanul meg együtt élni új énjével, a vérfarkassal.
Persze itt is fenyeget a gonosz, amikor visszatér a falkavezér és a zöldfölű tini-farkast Scottot, és a tapasztalt, bosszúra éhes Dereket megpróbálja egy falkává kovácsolni. De Scott képtelen más oldalon állni, már csak azért sem, mert akkor mi lesz az ő szeretett Allisonjával?... Izgalmas, hátborzongató, szerelmes és véres, és még csak most jön a második évad! Két napig köpni-nyelni nem tudtam, amíg ezt néztem. Másodpercenként leírtam Katának Frászbookon, mi történt, mert egyszerűen nem tudtam magamba tartani. 
Kedvenc szereplőim (nem túl meglepő) Derek és Scott lettek, szerintem nagyon jó párost alkottak (amikor egymás háta mögött nem gyanúsítgatták a másikat, és amikor Derek nem próbálta megölni Scottot, meg a legjobb haverját Stilest). Ja, mellesleg őt is imádtam. A Stiles és Derek közötti eltérésen alapult a legtöbb viccesebb pillanat, például, amikor Dereknek (aki körözött személy volt akkor, és bujkálni kényszerült) el kellett játszania Stiles egyik haverja előtt, hogy Stiles az unokabátyja, az ő neve pedig, Miguel és nem beszél angolul. xDDD 
Voltak részek, amikor könnyesre röhögtem magam, amikor felpezsgett az adrenalin szintem, vagy amikor leesett az állam a meglepetéstől és egyre olyan gondolataim támadtak, hogy: Na neee... ez nem lehet! Fantasztikus, lebilincselő, és lenyűgöző. Mintdenkinek csak ajánlani tudom, mert egyértelműen 10/10-es. :) Most pedig meg fog ölni a kíváncsiság, mi lesz velük a 2. évadban :D Nyárig várnom kell?!
