~ Ahogy a dolgok most állnak, úgy fest, író leszek. Nem biztos, hogy jó leszek, vagy egyáltalán el tudom tartani magam, de amíg a végzet fekete ujja lefelé nyom a porba és közben azt mondja, te egy semmi vagy, addig író leszek. ~
Továbbá megnézni: A holló, Üvöltő szelek, Hófehér és a vadász, A fekete ruhás nő(megint)
cset :]
Káromkodás? Ha akarod... Csak itt kérj cserét, hallgatok a nevemre, de nem csapok balhét abból sem, hogy ,,kedves cserém". Ne hirdess, ha mégis, úgysem nézek be és nem nagyon szoktam szavazni (még cserékre sem!). Ha meg akarsz hívni, itt közölheted. Köszi! :)
Tegnap este beültünk katával és Kukuval az Éjsötét árnyékra, mint előző bejegyzésemben is említettem. Ám előtte kiváltottuk a pólóinkat, amiket a netről rendeltünk Katával. Kuku ki volt készülve, amiért ő nem rendelt, mi meg rohadt nagy Vas Happenin'?! feliratú pólóban rohangáltunk. :D Már a moziban: amikor Katával legutóbb a Titanicot néztük, én már akkor csipszet akartam venni, de elfelejtettem. Hát most nem. Szóval vettem nachost, sajtszósszal, amíg ők maradtak a hagyományos kukoricánál. Ember, kiderült, hogy utálom a nachost! Borzalmas volt, egyszerűen borzalmas! Az a sajtszósz forró volt, meleg, csípős és eszeveszettül bűzlött! Viszont a film nem volt rossz. Johnny megint nagyot alakítot benne - de tőle nem is vártunk mást. Chloé Moretz-et amúgy is imádom, most viszont kicsit szokatlan volt. Egy 70-es évekbeli csajt alakított, aki a film nagy részében be volt lőve és a végén vérfarkassá változott. A bajom az volt a filmmel, hohy romantikusnak nem volt elég romantikus, mert bár a vámpírunk (Barnabas Collins) összejött a régi szerelmével (Victoriával), de ennek alig voltak előzményei. Nagyjából kétszer beszéltek a filmben, aztán már, egyik pillanatról a másikra; Jaj, szerelmem, nem akarlak elveszíteni. Azt kérdeztem magamtól: Most mi akkor mi van? Szóval szerelmesnek nem volt elég szerelmes, vígjátéknak nem volt elég vicces, horrornak pedig nem volt elég véres. Arról nem is beszélve, hogy... hát igazából sok lenne most kifejtenem, de egy nagy összevisszaság volt. A doktornő, aki a Collins-kissrácnak volt a pszichiátere gyógyszerezte magát és vámpírt akart magából csinálni, mire Barnabas (aki a vére helytelen használata miatt kicsit zabos lett) megölte és vízbe dobatta egy súllyal a bokáján (de a film utolsó három másodpercében kinyíltak a szemei, a víz alatt :$$). A kissrác a halott anyja szellemét látta, ahogy Victoria is, akit viszont Barnabas 200 évvel ez előtt elhunyt menyasszonya kísértett (és a végén azt hiszem meg is szállt). De a végén Victoria is vámpír lett, szóval teljesen mindegy, hogy előtte egy szellem volt. És volt még egy boszorkány is, aki miatt Barnabas vámpír lett, és aki miatt történtek a bonyodalmak, igazából a kettejük közötti ellentét adta az egész sztorit. Egyszóval boszorkányok, vámpírok, szellemek, vérfarkasok... ez nekem nagyon, nagyon sok volt, arról nem is beszélve, hogy se füle, se farka nem volt az egésznek. A helyszínekkel is volt némi problémám. Nem látszott 70-es évek belinek. Túlságosan modern volt, Eva Green (a boszorkány) olyan ruhákba járt, amit szerintem a 70-es években hírből sem ismertek, ellenben Victoria úgy nézett ki mint egy középkori szobalány, a jobb fajták közül. Se a főszereplőkön, se a mellékszereplőkön sem látszódott, hogy ez a film több 30 évvel ez előtt játszódik. De azért nézhető volt, bár nem mondom, hogy újra megnézém (na jó, talán Johnny Depp miatt, akinek viszont nagyon jól áll ez az egész vámpírosdi).
Hú, basszus nagyon, rettenetesen ideges voltam előtte, hatodiknak mentem be Vivi után. Jézusom, az egyik legrosszabb tételt húztam, a síkidomok, sokszögek kerülete, területe. Igazából nem volt nehéz csak pont azt nem tanultam, hanem a nehezebbeket, példának okáért a geometriai transzformációt, meg a függvényeket, alegebrát...stb. Meg ott volt igazgató azoknál, akik egyest írtak (szóval Vivivel is ott volt, meg még hénánnyal), én meg ezt akkor még nem tudtam, és azon gondolkoztam, miután kidolgoztam a tételt, hogy hogyan fogom elrejteni a körmöm előtte (mert 5. osztály óta nem volt olyan hét, hogy ne lakoztam volna körmöt), mert a múltkor nagyon lehordott az egész iskola előtt. Lila be akart menni és szétverni :D de mondtam, hogy felesleges, hamarosan lelépek erről a... hadd nem mondjam milyen helyről. Mert ugyebár nem minden, ha egy iskola szép, új és gazdag, a tanárok és a közösség a lényeg. Az meg egy... de akkor sem fogom kiírni. Ahhoz képest, hogy nem erre fókuszáltam, hanem a rosszabbakra, egész jól leírtam, elmondtam, a két vizsgáztató tanár meg mondta, hogy: Igen, igen jó volt, látszik, hogy tanultál, csak biztos nagyon izgultál. Hát igen, az nem kifejezés! De túl vagyok rajta, és 4-es lett. Rettenetesen örülök! Bár hazajöttem és anya gratulált, meg örült stb. De amikor felvetettem az ötletet, hogy holnap nem kell mennem matekra, mert hát hétfőn nem volt óránk, ma meg vizsga volt, mit tudnánk tanulni? Semmit. De ő ebben nem látta a logikát - sose látja, ilyenkor mindig más pártját fogja - és kijelentette, hogy lehetett volna jobb is. Hát bazdmeg. Ez nem elég jó? Sokat hiányoztam előtte és ha azt hiszed, hogy 18 darab négy oldalas tételt egyszerű megtanulni, akkor el kell, hogy szomorítsalak: MERT NEM AZ! EGYÁLTALÁN NEM KÖNNYŰ Az írásbelinél is ezt mondta: Elvileg az ötödikes anyagot már tudnod kellene. De azt nem hagytam szó nélkül és megkérdeztem: MIÉRT, TE EMLÉKSZEL? Nagyon rég volt már. ÉS? MI VAN AkKOR? Hisz már tanultad. Persze ezeket nem vágtam neki, egyrészt mert sohasem kiabálnék vele, másrészt sohasem mondanék ilyet neki, harmadrészt mert elkezdett telefonálni, mint a nap további 20 órájában. És onnantól mindegy volt mit mondok, mert telefonált. Mindig telefonál. Perze megértem. Dolgoznia kell, ő tart fenn, és én teljes mértékben megértem és tolerálom, de csak öt percet akartam, amiben kibeszélhettem volna, hogy azért ezzel nagyon megbántott. Mindegy, már megszoktam, hogy senkinek nincs rám ideje. De azért ha beszélek hozzád, elvárom, hogy ne kezdj el telefonálni, és megfeletkezni rólam, mintha ott se lennék. Nem sokat kérek, igazán nem sokat. Csak öt percet. Kevesebb is elég, de úgy látszik ez túl nagy kérés. De teljesen mindegy, nem ok, amiért elrontsa a napomat, mert végülis nagyon örült, és néha észre se veszi, hogy belegázol egy megjegyzéssel a lelkembe. Amúgy is érzékeny vagyok... Amúgy Kukuval megyünk Katáékhoz, megcsináljuk a Félvértáboros pólókat, aztán 8-kor kezdődik az Éjsötét arnyék Johnny-val és Burton-nel :D Szóval a moziban a helyünk! :D
És hoztam egy fejezet frisset is :D Camp Guitzar II. 26. rész :DD
Rohanás, vizsgák, matek tételek, hosszú órák, témazárók, túl kevés idő, fellépések, éjszakába nyúló tanulás, borzasztó fáradtság, gyűlölm. Mielőtt ellballagtatnak minket, jól megkínoznak. Sok idióta. De majd kedden vége, és akkor majd leszek én is, meg friss is. :DD
Még hátra van egy matektétel, de egészen pontosan 15 perc és hív Kata. Szóval későbbre halasztottam. Ma már így is megtanultam kettőt. Ma beszéltem Senki-vel a buszmegállóban, mert Evi megsértődött saját hülyeségén, és kijelentette, hogy ha vele megyek, ha nem, ő akkor is megy és kész. Aztán lelépett. Mondom jól van, igazából nem nagyon érdekel, mit csinálsz, Kuku úgyse megy veled, mert más dolga van, szóval... Amúgy meg Kuku is teljesen ki van már tőle készülve, Kata meg velem hetente többször beszél két órákat, meg Kukuval is, Evit meg nem hívja fel. Néha igazi gyökér módjára tud viselkedni, nem tudom mi jár a fejébe. Egyszer nagyon szívesen elküldeném egy pszichiáterhez, hogy nem érdekel mibe fog ez kerülni, és mennyi időbe, csináljon vele valamit, mert kezd fullon elegünk lenni belőle. De most nem akarom részletezni. Nem akarok egy osztályba járni vele középiskolában, az már nagyon sok lenne. Részben ezért is jelentkeztem másik suliba, mert el akarom kerülni ezt a dolgot. De valószínüleg nem fog összejönni. Akkor agyvérzést kapok, vagy ilyesmi, mert nem fogom bírni. Nem akarok, és most nem fogom leírni a részleteket, mert szerintem úgyse érdekel senkit, én meg csak felcseszem az agyam vele. Szóval Senkivel jöttem haza, igazából Anya hazahozott minket, de akkor már ő stoppolni akart. Kérdezte, hogyha őt felveszik megyek-e vele, mondtam, hogy NEM DEHOGY! HÜLYE VAGY?! :D Kibeszéltük néhány gyereket, az igazgatót, néhány tanárt, ő énekelt egy kis Ushert (cenzúrát neki!). Jól szórakoztam. És örülök, neki, hogy csak ennyi történt. Nagyon. Végülis... 4 évig tartott, hogy kiszeressek belőle. Örülök, hogy sikerült.
A minap elkezdtem nézni egy sorozatot, névszerint Az ifjú farkasembert. Csak mostanra sikerült megtalálnom azt a helyet a neten, ahol fent van nézhető fordmátumban. Gyakorlatilag két nap alatt kivégeztem az első évadot. Már eleve egy hatalmas pozitívum volt, hogy Tyler Posey a főszereplő, mert imádom. Borzasztóan izgalmas, és egyes részeknél még nevetni is lehet rajta, annak ellenére, hogy tele van olyan pillanatokkal, amikor kettétépik az embereket, vagy egyéb testrészeiket tépik le vagy valami ilyesmi. De alapjáraton bírom a vért, szóval ennél sokkal többet is el tudnék viselni. A szálak szépen lassak összefűződnek, világossá válnak. Derek (ott, a fenti képen) lassan rájön, miért halt meg a húga, melyik oldalra kell állnia, és a főszereplő (Tyler Posey, vagyis Scott) kínlódásainak is tanúja lehetünk, ahogy a szeretett lányt, szépen lassan elveszti, és megpróbálja megszokni, hogy mostantól nem csak a családjára és a szerelmére, hanem önmagára is veszélye lehet, ha nem tanul meg együtt élni új énjével, a vérfarkassal.Persze itt is fenyeget a gonosz, amikor visszatér a falkavezér és a zöldfölű tini-farkast Scottot, és a tapasztalt, bosszúra éhes Dereket megpróbálja egy falkává kovácsolni. De Scott képtelen más oldalon állni, már csak azért sem, mert akkor mi lesz az ő szeretett Allisonjával?... Izgalmas, hátborzongató, szerelmes és véres, és még csak most jön a második évad! Két napig köpni-nyelni nem tudtam, amíg ezt néztem. Másodpercenként leírtam Katának Frászbookon, mi történt, mert egyszerűen nem tudtam magamba tartani. Kedvenc szereplőim (nem túl meglepő) Derek és Scott lettek, szerintem nagyon jó párost alkottak (amikor egymás háta mögött nem gyanúsítgatták a másikat, és amikor Derek nem próbálta megölni Scottot, meg a legjobb haverját Stilest). Ja, mellesleg őt is imádtam. A Stiles és Derek közötti eltérésen alapult a legtöbb viccesebb pillanat, például, amikor Dereknek (aki körözött személy volt akkor, és bujkálni kényszerült) el kellett játszania Stiles egyik haverja előtt, hogy Stiles az unokabátyja, az ő neve pedig, Miguel és nem beszél angolul. xDDD
Stiles: Ha azt hiszed, hogy teliholdkor nem kötöznélek ki, és nem dobálnék neked egereket, akkor nagyon tévedsz! Megtenném! Volt egy boám... meg tudnám tenni!
Danny: Mit mondtál... ki ő?
Stiles: Jaa, hogy ő! Ő csak az uncsitesóm... öhm... Miguel. Igen, Miguel. Nálunk van a hétvégén.
Danny: Az ott vér a pólóján?
Stiles: Jaa, ja! Igen! Borzasztó orrvérzős a gyerek. Hé, Miguel nem megmondtam, hogy felveheted az egyik pólómat?
*Derek feláll elkezdi próbálgatni a pólókat, ahogy a feni képen látszik, majd kicsit később, a kocsiban ülve, lekever egy hatalmasat Stiles-nak*
Ezt jól tudod miért kaptad!!:DD
Voltak részek, amikor könnyesre röhögtem magam, amikor felpezsgett az adrenalin szintem, vagy amikor leesett az állam a meglepetéstől és egyre olyan gondolataim támadtak, hogy: Na neee... ez nem lehet! Fantasztikus, lebilincselő, és lenyűgöző. Mintdenkinek csak ajánlani tudom, mert egyértelműen 10/10-es. :) Most pedig meg fog ölni a kíváncsiság, mi lesz velük a 2. évadban :D Nyárig várnom kell?!
AJÁNLOM AZ OLDALT
A minap elkezdtem nézni egy sorozatot, névszerint Az ifjú farkasembert. Csak mostanra sikerült megtalálnom azt a helyet a neten, ahol fent van nézhető fordmátumban. Gyakorlatilag két nap alatt kivégeztem az első évadot. Már eleve egy hatalmas pozitívum volt, hogy Tyler Posey a főszereplő, mert imádom. Borzasztóan izgalmas, és egyes részeknél még nevetni is lehet rajta, annak ellenére, hogy tele van olyan pillanatokkal, amikor kettétépik az embereket, vagy egyéb testrészeiket tépik le vagy valami ilyesmi. De alapjáraton bírom a vért, szóval ennél sokkal többet is el tudnék viselni. A szálak szépen lassak összefűződnek, világossá válnak. Derek (ott, a fenti képen) lassan rájön, miért halt meg a húga, melyik oldalra kell állnia, és a főszereplő (Tyler Posey, vagyis Scott) kínlódásainak is tanúja lehetünk, ahogy a szeretett lányt, szépen lassan elveszti, és megpróbálja megszokni, hogy mostantól nem csak a családjára és a szerelmére, hanem önmagára is veszélye lehet, ha nem tanul meg együtt élni új énjével, a vérfarkassal.
Persze itt is fenyeget a gonosz, amikor visszatér a falkavezér és a zöldfölű tini-farkast Scottot, és a tapasztalt, bosszúra éhes Dereket megpróbálja egy falkává kovácsolni. De Scott képtelen más oldalon állni, már csak azért sem, mert akkor mi lesz az ő szeretett Allisonjával?... Izgalmas, hátborzongató, szerelmes és véres, és még csak most jön a második évad! Két napig köpni-nyelni nem tudtam, amíg ezt néztem. Másodpercenként leírtam Katának Frászbookon, mi történt, mert egyszerűen nem tudtam magamba tartani. 
Kedvenc szereplőim (nem túl meglepő) Derek és Scott lettek, szerintem nagyon jó párost alkottak (amikor egymás háta mögött nem gyanúsítgatták a másikat, és amikor Derek nem próbálta megölni Scottot, meg a legjobb haverját Stilest). Ja, mellesleg őt is imádtam. A Stiles és Derek közötti eltérésen alapult a legtöbb viccesebb pillanat, például, amikor Dereknek (aki körözött személy volt akkor, és bujkálni kényszerült) el kellett játszania Stiles egyik haverja előtt, hogy Stiles az unokabátyja, az ő neve pedig, Miguel és nem beszél angolul. xDDD 
Voltak részek, amikor könnyesre röhögtem magam, amikor felpezsgett az adrenalin szintem, vagy amikor leesett az állam a meglepetéstől és egyre olyan gondolataim támadtak, hogy: Na neee... ez nem lehet! Fantasztikus, lebilincselő, és lenyűgöző. Mintdenkinek csak ajánlani tudom, mert egyértelműen 10/10-es. :) Most pedig meg fog ölni a kíváncsiság, mi lesz velük a 2. évadban :D Nyárig várnom kell?!
